Pusztaszer

A településről

Pusztaszer minden magyar számára összekapcsolódik a honfoglalással, a hét törzzsel, Árpád vezérrel, az első országgyűléssel. A legenda úgy tartja, hogy a település körül még ma is fellelhető hét kunhalom szolgát a vezérek sátorhelyéül, de erre nincs bizonyíték. A Szernek, Zernek, Szermezővárosnak nevezett település a századok folyamán többször megsemmisült, azonban a sors különös kegyelméből mindig újjáépült. Tönkrevetette a tatárdúlás, a török uralom. 1638-ban nagy tűzvész pusztított, a földdel vált egyenlővé. 1640 után indult ismét lassú fejlődésnek, gróf Eszterházi Miklós engedélyére ekkor kapta a Pusztaszer nevet.

Sáregyházi halom

A halom a településtől DNy-ra helyezkedik el. Több neve is ismert (Sáregyhalom, Sárréthalom, Gömöri-halom). 1911 körül – mikor a terület Felső-Pusztaszer néven Kecskeméthez tartozott – Kada Elek végzett itt ásatásokat, a visszaemlékezések szerint lovassír is előkerült itt. A halom tetején ekkor még három méter vastag humusz volt, ennek elhordásakor egy A alaprajzú épület került elő. A fekete humusz tetejétől az aljáig tele volt sírokkal, a csontokat kölescséplés alkalmával tüzelték el. A régészeti jelenségek alapján nyilvánvaló, hogy a halmon egy középkori templom és temető volt. A település – mely a halom környékén terült el – a 12. századi sírok alapján már a korai Árpád-korban lakott lehetett, de a tatárjárás során minden bizonnyal elpusztult.

Pusztaszeri Hétvezér Emlékmű

A legenda szerint, mielőtt “Szer”- pusztából a nemzetgyűlés eloszlott volna, a honfoglalást megörökítendő, a hét vezér emlékére hét halmot hordtak össze.

A hét halom: 1. Árpádhalom (előtte Kovácsné halma) 2. Sáregyházihalom (Sárréthalom, Sárrétházihalom) 3. Szárnyékhalom 4. Vesszőshalom 5. Kártyáshalom 6. Lukashalom 7. Császárné halma – ma is áll a pusztaszeri síkon. A halmok valószínűleg régebbi eredetűek, ezért akár állhatott is rajtuk a vezérek sátra.

Kunhalmok

Vesszős-halom: Ópusztaszer és Pusztaszer határán áll, 90,1 m tszf. Magasságú, környezetéből kb. 7 m-re emelkedik ki. Anyaga sötét színű humusz, így mesterségesnek tekinthető, és minden valószinűség szerint a rézkori Jamnaja-kultúra alkotása. Közvetlen környékén őskori és szarmata kerámiák kerülnek elő.

Kártyás-halom: Rontószéli-halom néven is ismert. Az Ópusztaszer-Baks műút északi oldalán található, az előbbi település szélén. A halom 86,7 m tszf. magasságú, relatív magassága kb. 3 méter. Hozzávetőlegesen egyharmadát az út építésekor kordták el. Mesterséges, rézkori kurgán. Környékén terepbejárások során őskori kerámiákat és embercsontot találtak.

Testhalom: Ópusztaszer külterületének déli részén, a Tisza magaspartján található. 84,1 m tszf. Magasságú, relatív magassága kb. 1 méter. Göndöcs Benedek, a pusztaszeri régiségek első kutatója őskori temetkezési helynek gondolta. A feltételezést megerősítheti, hogy a terepbejárások során a halom közelében embercsont is előkerült.

Zöldhalom: Ópusztaszer határának ÉK-i részén található. 88,7 m tszf. magasságú, relatív magassága 1,5 m. Valószínűleg rézkori kurgán, fákkal, cserjékkel borított, ezért nem kutatható.

Szer mezőváros – régészeti lelőhely

A középkori Szer (a helyi hagyományban “Nagyszörváros”) a mai Ópusztaszertől DK-i irányban 1 km-re található. Föld feletti emléke mára nem maradt, ám a föld alatt közel 3 km hosszúságban húzódik a Tisza magaspartján. A régészeti lelőhely minimum fél négyzetkilométeren terül el, e felületnek túlnyomó része ma is kutatatlan. Különböző részei a nyilvántartásban más-más neveken szerepelnek (Ópusztaszer-Monostor, Óp.-Kiszner-tanya, Óp.-Magony-tanya stb.). A régészeti jelenségekkel fedett területen a középkort megelőzően is éltek emberek; rézkori, bronzkori, valamint szarmata településnyomok és sírok is előkerültek.

A pusztabíró háza

A falu központjától 2 km-re, a Hétvezér emlékmű szomszédságában található a község legrégebbi épülete, az egykori pusztabíró háza. Pusztaszer község mai területe 1827-től Kecskemét Város birtoka, legelője volt – a kirendelt pusztabíró a város képviseletében felügyelte a pusztát, szedte be a szájbért. 1865-ben már írásos dokumentum említi a pusztaházat. 1829-ben épülhetett a hatalmas „U” alakú építmény, mely a kor jellegzetes építkezési módja volt. A vert falú ház falvastagsága elérte a 70-80 cm-t. Ez télen jól tartotta a meleget, nyáron pedig kellemes hűvöst biztosított.

Büdösszék-tó/Dongér-tó

A Dongér-tó, köznapi nevén Büdösszék-tó, országos és nemzetközi jelentőségű védett terület a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet része. A 60 ha-os tavon kívül legelők, rétek és semlyékek tartoznak a területhez. A Dongér-tó olyan ősi tájon fekszik, melyen ma is szinte érintetlen területeket találunk. Madárvilágát már régóta kutatják hazai és külföldi ornitológusok. A Büdös-szék igazi értékét a madárvilága adja. A rezervátum a fészkelő, a vonuló, az átnyaraló és az áttelelő madarak számára fontos élőhely. A rendszeres megfigyelések során napjainkig 232 madárfaj előfordulását sikerült bizonyítani, melyek közül közel 80 a fészkelők száma.

Pusztaszeri Arborétum

A „Hét vezér” emlékművet körülvevő emlékpark terve 13 fafaj, 85 db fa egyedének ültetését írta elő. Az elképzelés az volt, hogy mikor az arborétum már látogatható lesz, akkor kerül sor az emlékparkkal történő összekapcsolására.

A 16,6 ha területet 1976-ban drótfonattal kerítették be. A tervezett arborétum tulajdonképpen 3 részből tevődik össze:

A lomblevelűek (elsősorban nyárak és fűzek gyűjteménye)

A zömében tűlevelűek (örökzöldek gyűjteménye)

Az ún. hompos terület (dombokra telepített cserjék)                            

Pusztaszeri Fülöp-szék

A 41 hektáros védet terület a hajdan nagyszámú szikes tavak egyik maradványa. A szántóföldekkel, tanyákkal körülvett kicsiny tóparti zónája igen jellegzetes. A tó madárvilága – megfelelő vízborítás esetén – igen gazdag. Eddig 159 fajt figyeltek meg a tavon és közvetlen környékén, ebből 29 faj sikeresen költött is. A legfontosabb fészkelő közé tartozik a gulipán és a sziki lile. Gyakran láthatjuk a bíbicet és a piroslábú cankót is. A Fülöp-szék vonulási időszakokban is igen fontos, mint táplálkozó és pihenőhely.  A tó tájképi értéke sem elhanyagolható. A környéken levő tanyákkal hűen őrzik a kiskunsági táj hagyományos képét. Védetté nyilvánítás éve: 1990

Close Menu
Vissza